Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szuperviziós formák

2008.01.18

    A szupervizandok gyakran kérdezik, hát te? -Mit gondolsz? Mi az utad? Milyen érzéseid vannak velünk kapcsolatban? Ilyen esetekben a szupervizornak is vallania kell önmagáról: a személyesről, a szakmáról és a keretekről, amelyben él és dolgozik. A dolgozatban erről van szó, hogy hiteles-e, vagy sem azt az olvasónak kell eldöntenie.
    Próbálkozások, dilemmák, szakmai kihívások és a gyakorlat tapasztalata ötvöződik a dolgozatban. A tágabb kontextus, közelítés és távolítás fókuszában törekszik bemutatni a hasonlóságokat és különbözőségeket a különböző szupervíziós területeken, a profit, a szociális és a pedagógia területén.
    A szerző a meta-perspektivából közelit a hasonlóságokra, egyben tiszteletben tartva a különböző területek sajátosságait. Rejtetten jelen van a kísértés és az elköteleződés, avagy a „karrier” és a szolgálat.
    Az utunkat magunk járjuk szupervizorként a szupervíziós társainkkal. A szerző Bagdy Emőkével vallja, a szupervízó: hivatásgondozás, bármely területen is.

 

3.1.      Szupervíziós formák


Egyéni szupervízió: diádikus helyzet, ahol a szupervizált intenzíven dolgozhat egy szakmai problémán, optimálisan kísérhető és támogatható ebben a folyamatban. Ha a kapcsolat intenzív, bizalmas személyes szintet is lehet érinteni.

Ideális esetben e folyamat során jöhet létre leginkább a belátás eredményeként viselkedésbelei és attitűdbeli változás.

Csoport szupervízió: egy tágabb tanulási környezetben, más intézményekben dolgozó kollégákkal együtt történik, ahol ugyancsak a szakmai kontextus marad a folyamat tartalma. A csoport maga is megalakulhat (önszerveződés) és kérheti a szupervíziót, vagy egy szakmai továbbképzések része lehet.

A folyamatban kommunikációs és koordinációs készségek reflektálhatók és bővíthetők. Az észlelés, érzékelés és befogadás, mint megismerés, kölcsönösen indukálhatók, reflektálva a különböző tanulási stílusokra. Tartalmi elemként feldolgozható a csoport folyamat is, visszacsatolva a szakmai szintre. A többféle nézőpont alkalmat adhat saját és mások észlelésének tudatosítására, a személyes életút visszajelentése a személyes szintű tartalmak megjelenését is indukálhatja, amennyiben a szupervíziós szerződés keretei azt megengedik. A kognitív szinten túl az érzelmek megjelenése, hatása és kezelése is mélyítheti a tanulási folyamatot.

A csoport maga, mint a folyamat megmunkálója és eszköze a megértésnek, a sokszínű visszajelzés a bizalmat erősíti, elősegítve a valós helyzetek sokszínű tanulását is.

A szupervíziós csoport tagjainak motivációja azonban különböző is lehet, ez például nehezítheti a csoport tanulási folyamatát, de nem az egyénét. A szupervizornak az eltérő motivációkat nyílttá kell tennie. Egy alkalommal, amikor nem figyeltem a “tiszta” szerződéskötésre, csak a záró beszélgetésen derült ki valakiről, hogy ő csak azért volt itt, mert a főnöke küldte. Ekkor váltak érthetővé számomra állandó értékelő megjegyzései.

Team-szupervízió: az intenzív szakmai együttműködés kereteit biztosítja. A team-munka reflektálható és javítható a szupervíziós folyamatban, helye lehet a képességek gyakorlásának, a munka módok és a közös célok tisztázásának. Mindez egy szervezet kontextusában kerül a reflexió fókuszába. A siker feltétele a teljes team részvétele a szupervízióban. A csonka team esetében figyelembe kell venni a távollévők hatását a tanulási környezetre, számomra ilyen esetekben is a nyilttá-tevés a járható út, időigényes, de tanulást ösztönző és elősegítő. A team szupervízió specifikus téma területe az intézményi rendszer elemzése és megértése.

Projektkísérés: egy időben behatárolt, speciális vagy konkrét feladatra szerveződött, adott intézményen belüli team/csoport szupervíziója. A teljességét az ember-intézmény-projekt téma háromszöge adja. A szupervizor kíséri a projektet, észleli a történést, irányítja a „projekt hajót a vad vizeken” át. (Muhmenthaler)

Peer-csoport szupervízió: az előző szupervíziós folyamatoknak mintegy kiteljesedése, a szupervíziós reflexiók önállósulása, a folyamatos tanulási helyzet megvalósulása. Ez egy szakmai tanítás-tanulási folyamat explicit vezetés nélkül, amikor a szupervizor módszerkincsét és feladatait a csoport önállóan tovább dolgozza.

Choaching: a coaching céljai a cselekvés javítására irányulnak, és nem a reflektív kompetencia fejlesztésére vagy speciális, munkával összefüggő problémák tisztázására.

A tevékenység javításával kapcsolatban a kiindulási helyzetek három típusát különböztetjükmeg:

-         a professzionális tevékenység nem megfelelő a szervezeti és/vagy professzionális normákkeretében

-         a professzionális tevékenység jelenleg kielégítő, de a jövőben változásokra kell számítani,új készségekre lesz szükség

    -       a professzionális tevékenység optimális, fenyegetettség nincs, a cél a szakmavégzés minőségének javítása, a határok kitolása és a tehetség fejlesztése.

 

3.2.                  Szociális terület szupervíziója

Az utóbbi ötven-hatvan évben, hazánkban romlott az emberek érzelmi életének minősége, a harmonikus, boldogságra való felnövekedés lehetősége is. A társadalmi átalakulások a családi és az emberi kapcsolatok értékvesztésében csapódtak le, az apátiába süllyedt emberek erőtlenek az új értékek keresésére és felismerésére. A társadalmi változások okozta létbizonytalanság az egyre reménytelenebb túlélés megvalósítására korlátozza a pszichikai energiát.

Az emberekben óriási az érzelmi vákuum, egyre gyakoribb a megoldhatatlan élethelyzetekkel való konfrontáció, a frusztráció. Egyre többen nyújtják a kezüket segítségért.

A segítő foglalkozásúak nem túl fizetettek, így a pályát eleve kényszerből vagy számításból választják, sokan az egészségügy megterhelt területéről jönnek a szociális területre, nem egyszer az elfáradás, a kiégés vagy az elfáradás jeleivel. Egyre több a segítségre szoruló és ezzel arányosan nem nő a képzett segítők száma. Ezek hiányát részben pótolhatják a különböző laikus segítő csoportok, Pl. az önszerveződő önsegítő közösségek vagy bizonyos alapkiképzés után a segítő munkát végző laikusok. Számuk gyarapodik, talán a nyugati jól bevált gyakorlat hatásaként is.

Társadalmunk a demokratizálódás útján halad, annak minden buktatójával és nehézségével, szükséges tehát hogy a hivatalos, paternális segítő hálóba mindjobban integrálódjanak a különféle, egyházi és világi segítő formák, valamint hogy a lehetséges átjárás megvalósuljon, s így teljesedjen ki a természetes védő, óvó és megelőző védő háló. Ugyanakkor nem szabad feledni, hogy a segítőknek nemcsak eszközt kell adni és követelményeket támasztani, hanem szakmai személyiségüket is ápolni, óvni kell.

Ki segít a segítőnek? Ha jogszabályok rögzítik a gondozottak mentálhigiénéjét, foglalkoztatását, törődnünk kell a szakemberek hívatás ápolásával is. Vagy a mi fejünk sose fáj? – legyünk bár vezetők vagy szakdolgozók.

A szupervízió ehhez ad elméleti és gyakorlati ismeretet, tapasztalatot. Nem módszert, hanem inkább látásmódot mutat, amely a segítő hívatás egyfajta olvasata, hogy ki-ki a saját tapasztalatával tovább építhesse önmaga szakmai személyiségét.

Fekete Sándor a „Segítő foglalkozások kockázatai” című cikkében hívja fel a figyelmet a helfer szindróma és a burnout kezelésére, a szupervízió a többféle megoldási lehetőség mellett a motivációk tisztázására és a segítő folyamatra reflektál.

A szupervízió célja a szakmai kompetencia fejlesztése. Az önmagáért felelősséget vállaló hivatásbeli segítő személyiség/szerep identitásának tisztázása, erősítése a tapasztalati tanulás által.

 

A szupervízió hatás területei a személyes, az intézményi és a terep kontextusban:

-         Személyes: a saját lehetőségek, határok, beállítódások, értékek felismerése, bővítése.

-         Intézményi: a keretfeltételek ismereteinek elmélyítése, megértése, a cselekvési struktúrák jobb megismerése.

-         Terep v. szakmai: a cselekvési kompetencia bővítése és elmélyítése.

 

Szupervíziós hatékonysági szintek:

-    kognitív:  (megfontolások),

-   emocionális:  (mire jövők rá),

-   intervenciós: (a beavatkozási lehetőségek bővülése).

Tapasztalatom szerint a szupervízió hatékony eszköz a szakmai kompetenciafejlesztésre, noha nem önismeret, nem terápia, hanem  folyamatos reflexió a segítő személyiségünk működés módjára.

„ A bölcs belátás,  többet ér minden más adománynál.”

A csoportban feldolgozott szupervíziós téma nemcsak az esethozó nyeresége tud lenni, hanem minden csoporttagé így a szupervizoré is.